VÉLEMÉNY. A Chelsea szerda este hazai pályán 2-0-ra kikapott a Swansea City gárdájától, leginkább Braniszlav Ivanovics két kapitális hibájának köszönhetően. Volt a meccsnek azonban egy másik fontos mozzanata is, amit miatt jó ideje vergődik a csapat: a csatárkérdés. Pedig a megoldás a menedzser szemei előtt van.

Ha tavaly novemberben, pár nappal Roberto Di Matteo kirúgása előtt képes voltam azt írni, hogy a Juventus - Chelsea Bajnokok Ligája-meccsen az angol csapat felállásában alaposan benne lehetett Roman Abramovics klubtulajdonos keze, akkor ez az állítás mostanság hatványozottan igaz lehet.

Az alapprobléma adott, és ez már szezon elejétől izzadtságszagú félmegoldásokat szül. Egyértelműen fogalmazva: a Chelsea játékának egyik legfőbb hátráltatója, hogy úgy tűnik, mintha kötelező lenne játszatni a másfél éve 50 millió fontos rekordáron vásárolt középcsatárt, Fernando Torrest. Aki időnként ugyan rúg pár gólt, de általában nem.

Ez pedig senkire sincs jó hatással: sem a szurkolók idegerendszerére, sem az egymást váltó edzők munkaviszonyára, sem a csapat játékára, és persze legfőképpen magára Torresre sem. Neki talán jobb lenne egy kis pihenő, egy kis padozás, hiszen egyre csak nő rajta a nyomás, a gólkényszer, szinte már mindenki rá figyel, neki pedig mindig azt kell nyilatkozni, hogy ő bizony tele van önbizalommal, meg semmi gond sincs. Pedig hát nagyon is van.

Olyan fiatal és tehetséges játékosok vannak mögötte, mint Juan Mata, Oscar és Eden Hazard, akik sorra dolgozzák ki a helyzeteket, de nincs aki befejezze. Hacsak nem saját maguk. Eddig talán még érthető volt Torres erőltetése, hiszen Didier Drogba nyári távozása óta nem volt más középcsatára a Chelsea-nek, Daniel Sturridge azóta eligazolt, de lássuk be, ő egyébként sem volt ugyanaz a kategória.

Most viszont itt van a Newcastle Unitedből érkezett Demba Ba. Erős, gólveszélyes, dinamikus, legyűrhetetlen, miközben a saját maga szerint is edzettségi gondokkal küzdő Torresre egyelőre ebből talán az "időnként dinamikus" jelző igaz. Ba két góllal debütált a Southampton ellen, a Swansea City elleni Ligakupa-meccsen pedig különösen plasztikus volt a két játékos közötti különbség.

Torres nyolcvan percet játszott, Ba tizet. Torres tizenegyszer ért labdába, Ba nyolcadannyi idő alatt háromszor került gólhelyzetbe, sőt az egyik helyzetből be is talált, csak les miatt a bíró nem adta meg. Ami ebből egy laikusnak is látszik: az egyik hosszú ideje jó formában van, a másik még hosszabb ideje nem.

A menedzser ugyanakkor még húzza az időt, ugyanis Demba Ba érkezése alapjaiban forgathatja fel Rafael Benítez terveit, aki mindig is egy Torres-központú Chelsea-ben gondolkozott (amire talán maga Abramovics utasította, ki tudja). Szerinte Torres idővel visszanyeri majd a jó formáját, mondjuk erre másfél éve eddig is lett volna. Ennél több időt ki kapott a Premier League-ben? Sok csatár egy-két meccset kap a bizonyításra, és ha nem villant, akkor nyikkanás nélkül megy vissza a tarcsiba.

Másfél éve a Chelsea szurkolók Fernando Torrest az "ötvenmilliós fedezetlen csekknek" hívták. Hagyok időt, de ezzel el is érkeztem a cikkem végkövetkezéséhez: az is lehet, hogy amit itt leírtam, mind nem számít, mert a Chelsea egyszerűen nem Fernando Torres szintje. Ideje ezt is fontolóra venni. Ez egy másik kávéház, ahogy idősebb kollégáim mondani szokták.

Forrás: sporthirado.hu